0

Tapasztalt navigátorral érkezek Komlóra

Tapasztalt navigátorral érkezek Komlóra

Papp Arnie és Aczél András úgy tervezte, hogy okosan és óvatosan autózik majd a veszprémi pályákon, ami ment is a srácoknak, de a technika ördöge többször is kibabrált a srácokkal, akik eleinte még kicselezték, de amikor két defekt mellé még befigyelt nekik egy jeladó hiba akkor már nem volt mese, néhány kilométerrel a cél előtt be kellett dobniuk a törölközőt. Arnie nem tétlenkedett, már pár nap alatt felkészítette a Ladáját a Baranya Kupára, ahol egy legendás, profi navigátorral fogja róni a kilométereket. Papp Arnieval beszélgettünk.

Székesfehérváron jól bírta az autótok a strapát, megszereztétek az első pontjaitokat, ami után teszteltetek a Veszprém Rallye-ra. Milyen volt a felkészülésetek?

Székesfehérvár után szinte teljesen egyben volt az autónk, miután hazaértünk rá kb. 3-4 nappal már készen is állt a veszprémi megmérettetésre. Legalábbis ezt gondoltuk. A motort kellett babrálni, és kivenni a helyéről. Amíg kint volt a saját motorunk, addig felkészítettük a PSZA Motorsport ügyfeleinek az autóit. A futóműhöz már nem nyúltunk, mert Fehérváron is elég magasan volt a kocsi alja, semmin nem kellett változtatnunk, de egy alapos futómű beállításra azért elvittük a Ladánkat. Ezután már tényleg azt gondoltuk, hogy minden rendben lesz, de megint tévedtünk. Csináltunk a motornak egy béta beállítást, erről azt gondoltuk, hogy a Veszprém Rallye-t ki fogja bírni. Összesen négyszer szereltük ki és be az erőforrást. A saját szereplésünknél is fontosabbnak éreztem, hogy a csapatunk minden kocsija célba érjen, ez majdnem sikerült, pont mi estünk ki, nem sokkal a cél előtt. Elég hihetetlen volt a sztorink.

Meséld el! A Veszprém Rallye többi eseményével együtt…
A Veszprém Rallye-n szerintem nem szabad életre-halálra hajtani, bár az időeredmények alapján azt gondolom, hogy a Rallye2 Bajnokság eleje nem az én elveimet követi, hanem kérlelhetetlenül nyomja a gázt. Nem bírom elképzelni, hogy ők spórolnak, vagy köveket kerülgetnek. Elismerésem nekik! A Kislőtér lett az első gyorsaságink, ahol óvatosan kezdtük meg a versenyzést, jól lejöttünk, de sokat kaptunk az élmezőnytől. Várpalotáról azt gondoltam előzetesen, hogy egy tipikus, Zsigulis pálya lehet. Tempós, ugratós, nem kellett attól félni, hogy leütjük a kocsink alját, jöttünk is rajta, mint a meszes. :-) Apróbb hibáink voltak benne, de szerintem ilyesmi mindenkivel előfordult. Futottunk egy abszolút harmadik időt, de még mindig nem tudtam megelőzni a murvakirályt. :-)

:-D Ki az? ;-)

:-) Nálunk megy, a csapatunkban, éppen ezért voltam nagyon büszke a PSZA csapatára Várpalotán, mert az első három abszolút időből, kettő a miénk volt. Tök jó lett volna pár tizeddel jobb időt menni, és Baksai Laciék előtt végezi, de ez Várpalotán sem jött össze. Amikor leértünk a gyorsaságiról egyből láttam, hogy baj van. Nem volt töltésünk, ezért félre álltunk, hogy megkeressük a hiba okát. Rátaláltunk hamar, azt láttuk, hogy leesett az ékszíj. Ebből már sejtettem, hogy nagy lehet a baj, mert nem szokta a motorunk ledobálni az ékszíjat. A főtengely szíjtárcsája tört el. Egyből hívtam a srácokat a szervizben, hogy semmi mással ne foglalkozzanak majd a kocsinkon, hanem ezt próbáljuk elsősorban megmenteni, ám tartalék nem volt belőle nálunk. Visszacsorogtunk a szervizparkba, etapon, 60-70 kilométer/órás tempóval, amiért az autónk nem nagyon lelkesedett. A szervizben 100%-os biztonsággal meggyőződtünk róla, hogy tényleg eltört a tárcsa, majd elindult a matek, hogy mi legyen? A csapat nagy küzdelme végül eredményre vezetett, mert ki tudtunk menni a második körre és egy biztonsági program beállítása után elindultunk Kislődre. Nem volt könnyű az a szakasz senkinek Kata és András balesete miatt. Nekünk sem. Direkt nem néztük meg a bukásukról készült képeket, de a hírek hozzánk is eljutottak, amik nem voltak megnyugtatóak. Mielőbbi teljes felépülést kívánunk a Neukirchner-Pardi párosnak. A szentgáli célban szereztünk egy újabb abszolút harmadik időt, amivel az összetett értékelésben is felléptünk a dobogó alsó fokára, megelőztük Lendvai Pistiéket is. Etapon, az utolsó gyorsasági, a Kislőtér felé autózva újra elment a töltés, hamar rájöttünk, hogy ismét a szíj esett le. Visszaraktam, de a rajt előtt megint ledobta. Teljes menetfelszerelésben, beöltözve raktam helyre, és csak bizakodni tudtam, hogy a célig kibírja a helyén. Bevallom, hogy ez volt az egyetlen gyorsasági szakasz a versenyen, amin nem spóroltam a gázzal. Úgy voltam vele, hogy ha kiesünk, akkor kiesünk, de addig élvezzük. Próbáltuk megtartani az abszolút harmadik helyünket, siettünk, remekül ment minden, csak azt nem tudtuk, hogy hol és mikor kaptunk először egy jobb első, majd egy jobb hátsó defektet. A belsőkamerás felvételeket visszanézve megállapítottam, hogy nagyjából kilenc kilométert jöttünk dupla defekttel, az utolsó három kilométeren már felnin. Azon voltam, hogy jussunk el a célig, hősiesen küzdöttünk. :-) A gyorsasági célja előtt kb. másfél kilométerrel döntött úgy a szíjtárcsa, hogy leüti a főtengely végi jeladót. Ez lett a vége. Megállt a kocsi.

A Baranya Kupán ott lesztek?

Igen. Amint hazaértünk szinte azonnal összeraktuk a kocsit, egyetlen jeladó okozta a problémánkat. Kipróbáltuk a Ladánkat, minden oké, biztosan ott leszünk a következő futamon. Komlón, egy a Mecsekben igencsak jártas, harkányi navigátorral, a tapasztalt Béres „Unicum” Attilával fogok rajthoz állni. Úgy néz ki, hogy most már mind a három hátra lévő versenyen ott tudunk majd lenni, sok pontot szeretnénk szerezni. A bajnokságban nem állunk jól, mivel három versenyt is pont nélkül zártunk, de innen tudunk látványosan nagyot szépíteni. :-) Az autó összeállt, innentől kezdve szeretnénk minden versenyünkön szép eredményeket elérni. Ehhez viszont egy kis szerencse is kell majd. Ennyi rossz után bízunk benne, hogy az év végére felragyog nekünk is a Nap.
Rallye2.hu – Salánki Gábor
 
 
2019. július 25. interjúk
vissza