0

Felszívjuk magunkat Komlóra

Felszívjuk magunkat Komlóra

Tim Gabinak és Timár Tominak nagyon jó volt a kedve a Veszprém Rallye előtt, hiszen visszakapták „Ádámkát” az Opeljüket, és a téli, kategóriagyőzelemmel végződő Mikulás Rallye után a murvától való félelmük is elillanni látszott. Ez a Kislőtéren be is igazolódott, ügyesen autóztak, de egy szakasszal később a technika ördöge ismét rútul elbánt velük. Gabiék sokszor talpra álltak már a hasonlóan nehéz helyzetekből, így a Baranya Kupával kapcsolatban is optimista a vanyarci pilóta. Tudja, hogy addigra képesek kiheverni a veszprémi fiaskót, és a tervek szerint Komlón minden erejükkel ráhajtanak a szebbnél szebb trófeákra. Tim Gáborral beszélgettünk. 
Miskolcon tönkrement az Opeletekben a motor, ami csak Veszprémre készült el. Mit vártatok tőle, és az évad egyetlen murvás versenyétől?

Eredményesen, a célban szerettük volna megünnepelni a futam végét. A felkészülésünk részeként a csapatvezetőnk, Farkas Kálmán alaposan és szakszerűen bejáratta a motort, ami nem lehetett könnyű feladat az akkoriban tomboló kánikulában, főleg úgy, hogy nem sok szellőztetési lehetőség van az utastéren. Részt vettünk a Veszprém Rallye előtti teszten, ahol rendben volt a kocsi, és a motor is remekül muzsikált. Az ereje jó volt, az Adam R2 kezesen viselkedett. Még a murvára való gumikkal is pöpec volt minden. Magával a teszttel nem voltunk teljesen kibékülve, mert nem tudtunk eleget menni, rengeteg volt a várakozási idő. Pedig még így is mi autóztuk szerintem a főpróbán majdnem a legtöbbet. Finomítottunk a beállításokon, jól éreztük magunkat a kocsiban.

Ezt a versenyen nem sokáig mondhattátok el, mert Várpalotán egy váratlan hiba megálljt parancsolt nektek, ám mégis szerencsésnek mondhatjátok magatokat. Milyen volt a versenyetek?

Az első gyorsaságin, Kislődön történtek rányomták a bélyegüket természetesen az egész hétvégénkre. Neukirchner Bandinak és Pardi Katának mielőbbi gyógyulást és teljes felépülést kívánunk, a csapatunk nevében is. Amikor lehetett elhagytuk a helyszínt, Lendvai Pistiék után legurultunk a gyorsaságin a szentgáli célig, és onnan autóztunk tovább a Kislőtérre, ahová már a többiek megérkeztek az alternatív útvonalon, ezért volt egy kis kavalkád a rajt előtt. Mindenki bement a beíróba, időben, mi ketten időjóváírást kaptunk, de végül a helyünkön sikerült elrajtolnunk. A rajt előtti pillanatok is emlékezetesek lettek nekünk, mert amikor már a rajtban álltunk, és számolt visszafelé az óra, egymásra néztünk Tomival és tudtuk, hogy mindketten a lángoló Hondát látjuk magunk előtt. 18 éve versenyzek, de ez idő alatt még soha nem láttam ilyesmit, ne is kelljen soha senkinek ilyen borzalmas pillanatokat átélnie. A sokkhoz képest egészen jó időt jöttünk, alaposan meglepődtünk, hogy mennyire versenyképesek vagyunk, bár Trencsényi Vincéékkel nem bírtunk. Sokat, több, mint 21 másodpercet kaptunk tőlük. Arra viszont büszkék voltunk, hogy Lendvai Pistiéket sikerült megelőznünk murván. Tudtuk, hogy nagyon ügyes Pisti a laza talajon. Ez a kis részsiker nekünk felért egy győzelemmel. A Mikulás Rallye-n teljesített tesztfutamunk most vált igazán értékessé, sokat segített, nem volt bennünk az a félelem, ami tavaly megnehezítette az életünket Veszprémben. Ekkor jött Várpalota, ami sokaknak a kedvence lett, ám nekem már a felíráson sem volt szimpatikus. De nem emiatt estünk ki éppen ott. Egyszerűen eddig bírta az autónk. A motor most hibátlanul tette a dolgát, ezúttal a csonkállvány tört el. De olyan helyen, ahol én még az autószerelői pályafutásom során egyszer sem láttam. Amikor jobban megnézegettem, akkor figyeltem fel rá, hogy zárványos volt az alkatrész. Pedig teljesen újként lett beszerelve, így végképp értetlenül állunk az eset előtt. A szerencse a szerencsétlenségben, hogy 40 km/órás tempónál gondolta meg magát és nem 140-nél mondjuk. Az bajosabb lehetett volna… Egy jobb5-be készültünk éppen befordulni, miközben azt hittük, hogy defektünk van. Hamar rá kellett jönnünk, hogy tévedtünk. Sajnáljuk, ami történt, mert jó volt a tempónk, a kislőtéri teljesítményünket alapul véve jól szerepelhettünk volna, egy dobogós, abszolút helyezés teljesen reális lehetett volna a számunkra.

A Baranya Kupán szépíthettek. Ott lesztek?

Igen. Közben találtunk némi pozitívumot is a kieséseinkben. Ráébredtünk, hogy arra jók ezek a szép, de csak részsikereket hozó versenyek, hogy már zsigerből tudjuk, hogy mit kell tennünk a szinte azonnali talpra állásért. Komlóra biztos, hogy újra felszívjuk magunkat, a hátra lévő három aszfaltos futamon pedig bele fogunk adni apait-anyait, mert még nem csúsztunk le a hőn áhított bajnoki címről. Maximális pontszámra és a győzelemre szeretnénk ráhajtani mindenhol. A Baranya Kupa versenykiírását alaposan átnéztük. A Remeterét-Árpádtető szakaszon már mentünk, 2017-ben a Nissan-al, tavaly volt Hosszúhetény, és egy kicsit hosszabb verzióban a golgotai pálya is ismerős nekünk. Úgyhogy bizakodunk abban, hogy ezekből a korábban szerzett ismeretekből, július végén sikerül egy kis előnyt kovácsolnunk magunknak.
Rallye2.hu – Salánki Gábor       
2019. július 25. interjúk
vissza